Szögezzük le: Gyurcsányt az elején meg lehetett enni.
A baloldalon oly régen vártunk már egy karakteres figurára, valakire akiben van élet, lendület aki a bágyadt közhelyeken való kérődzésen túl más dolgokra is képes.
Olybá tűnt, hogy Gy. személyében megtaláltuk az alkalmas személyiséget.
Olyan ez mint a szerelem, az ember álmait és vágyait rávetíti az alkalmasnak tűnő személyre aki aztán vagy tényleg olyan vagy nem annyira.
Az emberek álmokra és vágyakra szavaznak - mondotta volt Tölgyessy Péter - én azóta sem hallottam ennél jobb, találóbb jellemzését az államférfira és az ő pártjára kiéhezett lakosság lelkivilágának kifejezésére.
De nemcsak szavaznak a népek 'álmokra és vágyakra', maga a pártszimpátia és a vezető iránti érzetek is ugyenezt az idealisztikus lelkiállapotot tükrözik.
Ki ne tudná ezt pontosabban mint én, aki oly sokáig voltam MSZP szimpatizáns.
Tehát: Gyurcsány.
Meg lehetett enni. Én is megettem.
Ugorjunk most a 2006-os választás utáni időkre, amikor Gy. kétségtelenül megnyerte a pártjának a választást. Olyan eszközökkel amilyenekkel. Jött az öszödi beszéd amiről most nem akarok értekezni, hanem csak az ő interpretációjáról.
Amely mindkét részról hamis volt. Gy. szerint "szenvedélyes igazságbeszédről" van szó, a jobboldal szerint a hazudozás beismeréséről. Akkor is éreztem, hogy az egyik vélekedés sem helyes, de - gyülekeztek a Kossuth-téren a 'tiszták és az igazak' az a bagázs amely magát népnek tolta fel és amelyet a későbbiekben a Fidesz minden erejével támogatólag uszított.
Ta
